Bevezető | Színnévtípusok | A színnév szerepe | Színszótár–ABC | Színszótár–Színtartományok
Nyitóoldal | Honlaptérkép | Mellékletek | E-mail
SZÍNNÉV
A színnév szerepe
Pigment- és festéknevek
A textilfestés színnevei
A kelmefestés több ezer éves múltú mesterség, így természetes, hogy a nyersanyagok és a hagyományos textilszínezékek elnevezéséből idővel színnév lett. Az ókori Fönícia, Perzsia, India színezőanyagai, majd Európa textilipari újdonságai nemzetközi színnevekké váltak. Egy új anyag, technológiai eljárás, ahogy elterjed a világban – viszi magával a színnevet is. Föníciából jött a bíbor, Perzsiából a skarlát, a karmazsin, később a khAki, Indiából az indigó.

A fehér vászon színnevek alapja lett a magyarban: gyolcsfehér, vászonfehér, patyolatfehér. A festetlen textilanyagok francia eredetű neveit mindenütt, nálunk is, ismerik: ekrü, beige, drapp (a „drapp” azonos tőről ered a „drapériá”-val). A legújabb korban az angolból a blue jeans és a pink terjedt el világszerte.


Festetlen, nyers textilanyagok
selyem (ecru) lenszövet kendervászon gyapjú (beige)

A textilfestés történetében a színes ruházat sokáig csak a gazdagok kiváltsága lehetett, az élénk szín előállítása körülményes és drága volt. A szegények ruhája szürkés, fakó anyagokból készült. A fordulatot a Luther-féle vallásreformáció (16.század) hozta, amikor a változatos, erős színeket a fekete és fehér váltotta fel. Azonban a tiszta fekete és fehér előállítása is nehéz, mert a természetes textilanyagok (pamut, gyapjú, selyem) rendszerint sárgás árnyalatúak.


Állati eredetű vörös festékek
– Bíbor, skarlát, karmazsin, kármin

A bíbor a történelem legdrágább textilfestéke, évezredeken át a hatalom jelképe volt Európában, és az ókorban a Közel-Keleten. Először a föníciaiak használták (tyrosi bíbor), és a bíborcsiga kopoltyúüregének váladékából nyerték a színezéket, a festék 1 grammjához legalább 1000 csigát kellett elpusztítani.


Bíbor
bíborcsiga El Greco:
Bíboros arcképe
püspök

Az ókori Rómában a császár hordott bíborszín ruhát, a szenátorok csak bíbor szalagot, később a német császárok követték a ókori példát. A bíbor (és a skarlátvörös) öltözék a római katolikus egyház hagyományában máig fennmaradt, és az ókori színhierarchiát őrzi. (A bíboros „megkapja a bíbort” azt jelenti: beiktatják a hivatalába.)

Az ókori bíbor
VII. Bíborbanszületett Konstantin bíborkő (porfír) szobor, Velence türoszi bíbor textil

A bíbor történeti jelentőségére példa a magyar történelemből is ismert Bíborbanszületett Konstantin (Constantinus Porphyrogenetus). A 10. században élt bizánci császár nevének eredetére több magyarázat is van. A név utalhat a magas rangú származásra, vagyis, hogy már az apja is császár volt. Egy másik szerint a bizánci császári palota fényűző belső tereiben dominált a bíbor (textilek és a bíborkő, vagyis a porfír). Egy harmadik elmélet szerint a császár magzatburokban jött világra: ezt isteni jelnek tartották, és ma is azt mondjuk a különösen szerencsés emberre: burokban született.

A bíbornak számos névváltozata van a magyarban: bíborvörös, római bíbor, antik bíbor, bizánci bíbor, császárbíbor, királybíbor, királyszín, bársonyszín, bársonyfesték, császárvörös, csigavérszín (ti. bíborcsiga), ostrum (latin), továbbá a tyrosi v. tűroszi bíbor, Tirus vörös, tíriai bíbor, tirannus bíbor, görögbíbor.

A magyar népviseletben bíbornak nevezték a díszesen hímzett fehér főkötőt, melyet a fiatalasszonyok hordtak.

Az ókorban és középkorban népszerű skarlát kelme színét a kermeszből (bíbortetű) állították elő: a rovar, a név és a színezési technológia Perzsiából származott. A perzsa szó „saqirlat” eredetileg nem színt, hanem drága ruházatot jelentett, még a középkori Európában is, és csak később kapcsolódott össze a ragyogó vörössel. Századokon át igen drága volt, csak uralkodók hordhatták. Később, a technológia fejlődésével már könnyebb volt előállítani, és pl. a brit hadsereg tisztjeinek kabátját is a bíbortetűből (pontosabban karmazsintetűből) származó színezékkel festették, egészen a 1950-es évekig.


Skarlát öltözetek
Tiziano: Trevisano
dózse arcképe
kardinális brit egyenruhák


A skarláttal azonos a színezési technológiája, de más néven terjedt el a karmazsin. Régebben, tévesen, azt hitték, hogy a kermesztetű a karmazsintölgy része, de valójában rovar. A legerősebb vörös festékanyagot a nőstény és petéi hordozzák. A karmazsin kelme (bársony, selyem) és bőráru évszázadokon át igen drága volt, a bíborra hasonlító szín, a ritka festőanyag, a bonyolult festőtechnika és a színtartósság miatt.


Karmazsin
kermesz- vagy bíbortetű
(a fehér csomók)
régi karmazsin textilek

A bíborvörös kármint a kosenil (cochineal, egy dél-amerikai kaktuszfajtán élősködő tetű) feldolgozásából nyerik. A nőstény keseniltetveket összeszedik, leforrázzák, szárítják, és további vegyi eljárásoknak vetik alá. Évszázadokig a spanyol gyarmatosítók kereskedtek vele, ezért nevezték spanyolvörösnek is. A ma is főleg Mexikóból, Peruból és Chiléből származó anyag nemcsak textilfesték, pigment, hanem ételszínezék (E120) és a kozmetikai festékek alapja. A dél-amerikai bíbortetűből nyert pigment színezőereje kb. tízszerese az európainak. A színezék ritka névváltozata a kosenilvörös.


Kármin
koseniltetű kármin pigment perui viselet spanyol táncosnő

A karmazsin és kármin szavak közös őse a szanszkrit „krimdzsa”, mely eredetileg a bíbortetű neve, de vöröset is jelentett. A karmazsin arab, a kármin latin közvetítéssel került bele több európai nyelvbe.


Növényi eredetű színezékek
– Indigó, buzérvörös, krapp, rezedasárga, sáfránysárga, stb.

Az indigó –ahogy neve mutatja, Indiából származó– növényi cserje, melyből már az ókorban is kék festéket állítottak elő. A festőcsülleng szintén indigótartalmú növény, (megterem Magyarországon is,) de sokkal gyengébb kék színt ad. Több mint kétszáz évvel ezelőtt a Karibi térségben indigót termesztettek, ebből ered a karibi-kék. Az indigó ma szintetikusan is előállítható textilszínezék és az egész világon elterjedt szín és színnév.


Indigóval festett textilek
magyar kékfestő joruba textil (Nigéria) blue jeans


A bíbornál és skarlátnál kevésbé drága és előkelő vöröset nyertek a festőbuzér cserje gyökeréből (buzérvörös), ez melegebb árnyalatú, és nagyon tartós szín volt. A régi keleti szőnyegeket többnyire ezzel festették, vörös színeik ma is élénkek. A rendkívül bonyolult festékkészítési technológia Indiából származik, de széles körben a törökök terjesztették el, a szín törökpiros néven is ismert volt. A festőbuzér feldolgozásának továbbfejlesztésében a hollandok jeleskedtek, ők készítették belőle a krapp nevű mélyvörös pigmentet. Szintetikus változata az alizarin.
Többféle egzotikus fából és cserjéből is nyerhető vörös pigment, az ezekből készült festékek: berzsenyvörös, sárkányvérvörös.


Festőbuzér (krapp)
festőbuzér gyökere
feldolgozás közben
török szőnyeg krappvörös turbán
(J. Van Eyck képe)

Sárga festéket nyertek a sáfrány, kurkuma, rezeda és rekettye növényekből, melyet elsősorban textil (vászon, selyem, gyapjú) festésre használtak. A buddhista szerzetesek öltözetét ugyan sáfrányszínűnek mondják, de valószínűleg a sokkal olcsóbb kurkumával vagy a jákafa (jackfruit) termésével festik.


Sárga virágok 1.
rezeda rezedasárga, Vermeer képén sáfrány buddhista
szerzetes


Régi nevén perzsabogyó, avignoni bogyó, benge, ma varjútövisnek nevezett növény terméséből sárga és zöld színezéket is készítettek. Ősi festőalapanyag, érdekes, hogy az éretlen bogyók tartalmazzák a sárga, az érettek a zöld színezéket. A textilfestés mellett a miniatúra-festészetben is használták.


Sárga virágok 2.
avignoni sárga kurkumasárga rekettyesárga

William H. Perkin (1838-1907) 18 évesen, laboratóriumi munkája közben véletlenül fedezte fel, hogy kőszénkátrányból élénkszínű festéket lehet nyerni. Forradalmasította a pigmentgyártást, száműzte a régi, sokszor mérgező, vagy nagyon drága alapanyagokat és hatalmas színválasztékot teremtett. Perkin festékgyárat alapított, az első szín, ami híressé tette nevét, a „mauve” (mályva) volt, a 19. sz. közepén nagyon divatos volt egész Angliában.
A divat Magyarországra is eljutott, Szinyei Merse Pál a Lilaruhás nő c. képét (felesége portréját) 1874-ben festette, sőt vidéken a jobb módú lányok is violaszín kötényt hordtak.


Perkin-lila
Perkin-lila mauve színű divatos ruha,
Anglia, 19.század
Lilaruhás nő


Bővebben (a Színkommunikáció oldalról): Szerves pigmentek
| |
Nem kereskedelmi oldal    |   Non-commercial website
Tartalom (Site map) | Magamról | Jogi nyilatkozat | Email |
Utolsó tartalmi frissítés: 2018. január