|
| Pigment-
és festéknevek |
|
| A
festészet színnevei |
|
Földfestékek
– Okker, sziena, umbra, zöldföldek
Az első festékek egyszerűen a talajból
származtak, jellemzően vörös, sárga
és barna színű agyagok voltak (ld.
földszínek), pl.: okker,
sziena, umbra. Vas- vagy más fém-oxid
tartalmú ércek mállási termékei,
melyek nyersen is használhatók mint kréta. Égetéssel sötétebb
és vörösebb árnyalatot nyernek belőlük.
Porrá törve és különféle
kötőanyagokkal (olaj, gyanta, akril stb.) keverve
lesz belőlük festék.
A vöröskréta
több néven is szerepel a művészeti
technikákban: vörösokker, hematitvörös,
rőtli, bólusz, sinopia/szinópia.
Vannak zöld földfestékek is, legismertebb
a Verona közelében bányászott veronai zöldföld,
a kissé kékesebb tiroli
zöld és a barnásabb csehzöld.
| Ősi földfestékek |
 |
 |
 |
 |
| okker |
zöldföld |
földfestékek |
barlangrajz |
A földfestékek minden kontinensen ismert,
folyamatosan használt anyagok maradtak. A testfestés
ősi alapanyaga is a földfesték volt:
Amerika indiánjai sárga és vörös
okkerrel kenték be magukat, innen ered a „rézbőrű”,
„vörösbőrű” elnevezés.
Oxidfestékek
– Angol-, velencei-, spanyol-, indiai-, perzsa-, pozzuoli
vörös
Évszázadok óta ismert pigmentfajta
az oxidfesték, alapja a vas-oxid (Fe2O3),
egyfajta rozsda. A feldolgozott és kötőanyaggal
kevert vas-oxid különféle neveken terjedt
el: angol-, velencei-, spanyol-,
indiai-, perzsa-, pozzuoli vörös, színárnyalatukban
csekély különbséggel. A vas-oxidból
nemcsak vörös és barna, hanem sárga
(oxid-sárga) és
fekete (oxid-fekete) festék
is készül. A vas-oxid tartalmú pigmentek
nevében gyakran szerepel a 'mars' előtag (mars-vörös,
mars-sárga), ami a római hadistenre, Marsra utal: ő volt a vas és a fegyverek istene.
| Vas-oxid festékek |
 |
 |
 |
 |
| oxidvörös |
angolvörös |
indiai vörös |
velencei vörös |
Vörös pigmentek
– Cinóber, mínium-, kadmium-, króm-,
krapp, alizarin, sárkányvérvörös
A vas-oxid tartalmú földek vörösénél
sokkal élénkebb színű festék
nyerhető a cinnabarit nevű ásványból,
ez a cinóber, mely
mesterségesen is előállítható
higanyszulfid (higany és kén). A ragyogó
vörös cinóber a kínai művészetben
évezredek óta használt lakkfestés
legkedveltebb színe, ezért nevezik kínai
vörösnek is. Az ókori Rómában
szintén nagyon népszerű volt, a gazdag
pompeji házak falát ezzel díszítették
- a pompeji vörös rendszerint cinóbert jelent.
| Cinóber |
 |
 |
 |
| higanyszulfid kristály |
kínai lakkfestés |
pompeji falkép |
Sok ezer éve ismert, szép világospiros,
de mérgező festék a mínium,
az egyik legrégebbi mesterséges pigment.
Az ókorban véletlenül fedezték
fel: Athén kikötőjében egy római
hajó ólomfehérrel töltött
hordókból álló rakománya
kigyulladt, az ólomfehér egy része
míniummá alakult a tűzben. A középkorban
a kódexfestők használták, az
iniciálékban gyakori volt a vörös
szín, a „miniatúra” név
a mínium szóból származik.
Különféle fémekből (kadmium,
króm), egyéb vegyi anyagok felhasználásával,
kb. 100-150 éve állítanak elő
élénkvörös festékeket.
| Vörös pigmentek |
 |
 |
 |
| míniumvörös |
krómvörös |
krapp, alizarin |
Sárga pigmentek
– Nápolyi sárga, arzénsárga,
ólom-ónsárga, kadmium-, kobalt-,
króm-, indiai sárga, rezeda-, gumiguttisárga
Tartós és szép sárga
földfestéket találtak a Vezúv
környékén, ez a nápolyi
sárga, már több ezer éve
is használták. Anyaga antimonsavas ólom
(antimonsárga), mérgező,
ehhez hasonló az ólom-ónsárga.
| Sárga festékek |
 |
 |
 |
| nápolyi sárga |
kadmium sárgák |
indiai sárga |
A kadmiumból, krómból és
kobaltból többféle színű,
így sárga festék is készíthető.
Szerves eredetű festék pl. a rezedasárga.
A virágból elsősorban textilfestéket
készítenek, de ebből művészfestéket
is elő lehet állítani. Ázsiában
termő növény gyantájából
nyerik a (mérgező) gumigutti nevű sárga festéket, melynek angol
neve a gamboge, ebből ered Kambodzsa neve.
Indiából származott egy jó
minőségű, ragyogó sárga
festék, az indiai sárga,
melyet mangólevéllel etetett tehenek vizeletéből
állítottak elő. Ma már nem
készül, mert a 20. sz. elején vallási
és állatvédelmi okok miatt betiltották.
Barna pigmentek
– Mangánbarna, Van Dyck-barna,
sziena, umbra, sepia, múmiabarna, caput mortuum
Barna festéket ugyan a vörös és
fekete keverékéből is lehet készíteni,
mégis sok természetes, sőt szerves
eredetű is forgalomban van pl. mangánbarna, Van Dyck barna, umbra, caput
mortuum .
| Barna pigmentek |
 |
 |
 |
| égetett umbra |
múmiabarna |
caput mortuum |
A sepia (szépia, tintahal)
barna „tintát” termel, melyet menekülés
közben enged ki magából. Évszázadokig
írótintának használták,
a művészek pedig egyszínű, de
gazdag tónus-fokozatú akvarell képeket
készítenek vele. A szín a fotótechnikában
is kedvelt, a régies hangulatú, egyszínű
képeket is sepiabarnának nevezik.
Az egyiptomi múmiák maradványaiból
a középkortól kezdve a 18. századig
pigmentet készítettek, ez volt a múmiabarna.
A 20.század elején betiltották.
Kék pigmentek
– Ultramarin, azurit, egyiptomi kék, kobaltkék,
berlini kék
Míg a vörös, barna és sárga
anyag igen gyakori a természetben, a kék
annál ritkább, tehát drága,
és a színtartóssága sem mindegyiknek
jó.
Féldrágakövek őrleményéből
ma is állítanak elő pigmentet, évszázadokkal
ezelőtt ez még gyakoribb volt.
Az azurit és a lazúrkő (vagy: lapis lazuli,
kékkő) kék ásványok,
de kémiailag különbözőek.
Az azurit réztartalmú és olcsóbb,
a lazúrkő drága, aranyáron mért
pigment-alapanyag volt. Nevük eredete közös:
a perzsa „lazvard” (kék) szóból
származnak, néhány európai
nyelvben a kék színnév (azur, azul,
azzurro) őse. A lapis lazuli az ókorban díszítőkő
(amulett, kőberakás) volt. Az ultramarin pigmentet a lazúrkő feldolgozásából
nyerik, Itáliába a Földközi tenger
keleti végéből, Afganisztánból
érkezett, innen a neve: „oltremare”
(tengeren túli). Ma mesterségesen is előállítható
(francia ultramarin), így
sokkal olcsóbb.
| Lapis lazuli és
ultramarin |
 |
 |
 |
| lazúrkő
(lapis lazuli) |
lazúr
kőberakás (Tutenkhamon maszk) |
ultramarin
pigment |
A kék fontos szerepet játszott az egyiptomi
kultúrában, mint vallási szimbólum,
és gyakori volt a falfestményeken, a kerámiákon.
Ők készítették az egyik első
mesterséges festéket, melyet sokáig egyiptomi kéknek neveztek:
az azurithoz hasonló színű, réztartalmú,
tartós festék volt. Összetétele:
nátron, kovasavas föld és rézreszelék,
a keverék izzítása révén
jött létre a pigment. Számos, ma már
feledésbe merült névváltozata
volt: alexandriai-, herculaneumi-, pompeji kék.
| Egyiptomi kék |
 |
 |
 |
| azurit, ásvány |
egyiptomi falfestmény
(Ramszesz fáraó) |
egyiptomi kék,
pigment |
A kobaltkék és berlini (porosz-, párizsi-)
kék az utóbbi 200 évben született,
a fejlődő vegyipar termékei.
Zöld pigmentek
– Malachitzöld, kadmium-, kobalt-, króm-oxid-zöld,
króm-oxid zöld tüzes, nedvzöld,
rézrozsdazöld
Érdekes, hogy a természetben a zöld,
mint a vegetáció színe, igen gyakori,
de a zöld festékanyag sokáig nehezen volt előállítható.
Sokszor keverékzöldet használnak a
festők, vagyis kék és sárga
pigmentet kevernek össze, így befolyásolni
tudják, hogy kékesebb v. sárgásabb
legyen az árnyalat.
Ásványi anyagok közül a rézből
lehet sokféle szép zöldet előállítani,
de ez, valamint a hozzáadott arzén és
egyéb vegyi anyagok miatt, igen veszélyes
festéket eredményez.
A malachit ásvány (közeli „rokona”
az azuritnak,) réztartalmú, szép,
zöld féldrágakő, őrleményéből
az ókor óta készítenek pigmentet
(malachitzöld). Egyiptomban
szemfestéknek is használták, és
ez volt a Nílus színe.
| Malachitzöld |
 |
 |
 |
| malachit |
pigment malachitból |
egyiptomi maszk |
Különösen szép, világos élénkzöld
a rézrozsdazöld,
mely többféle néven ismert: grünspan=spanyolzöld,
verdigris=görögzöld. Ez azt jelzi, hogy
több helyen is felfedezték a festékkészítés
technológiáját és használata
széles körben elterjedt. (A pigment előállítása
régi eljárás szerint, mely már
nincs használatban: egy kádba erős
ecetet öntöttek, fölé lógatták
a fémrezet, letakarták, és hetekig
ott hagyták. A réztárgyon élénk
kékeszöld lepedék keletkezett, melyet
aztán levakartak. A további feldolgozás
során arzént hozzáadva nyerték
a rendkívül mérgező schweinfurti
zöld nevű festéket.)
| Zöld pigmentek
fém-oxidokból |
 |
 |
 |
| rézrozsdazöld |
króm-oxid-zöld |
króm-oxid-zöld
tüzes |
A kadmium, króm és kobalt zöld festékek
alapanyaga is.
A szerves eredetű zöld pigmentek közül
csak a nedvzöld terjedt
el, ma már ezt sem használják, mert
gyenge színt ad, és gyorsan fakul. A régi
receptkönyvek szerint a nedvzöld készülhet:
varjútövis (benge), aloe, hagyma, mályva,
bodza, kökény, liliom, kerti ruta, írisz
feldolgozásából. Nem száraz
porként, hanem sűrű folyadékként
árusították, melyet nedvesen kellett
tartani, erre utal a neve.
Fehér és fekete
A fehér mészkő és kréta
mellett a legrégibb fehér pigment az ólomfehér,
mérgező, és elég bonyolult
technológiával készül. A cinkfehér és a titánfehér alig több mint 100 éve használt anyagok.
A titánfehér a legfehérebb (legtöbb
fényt visszaverő) pigment.
A fekete festéket régen a korom szolgáltatta, ezt használta az ősember az Altamira,
Lascaux barlangokban, kb. húszezer
évvel ezelőtt is.
Az ásványi eredetű fekete festékek
alapja a mangán- vagy a vas-oxid. Szerves eredetű
anyagokból (csont, növényi magvak,
szőlővenyige, olaj stb.) égetéssel
lehet szép, tisztafekete pigmentet és tust
előállítani.
Pasztell
Több értelemben is használt név
a művészet és a színek világában.
Jelenti a festékanyagot: a pasztellkréta
a pigment és valamely kötőanyag keverékéből
készült rudacska. A pasztellkép az
evvel a krétával készült kép
– átmenet a grafika és a festmény
között. A színcsoportneveknél volt szó arról, hogy a „pasztell” név az előállítás módjára
utal, a nagyon világos színek gyűjtőneve
is. De, mint az alábbi képeken is látszik,
ez nem feltétlenül vonatkozik a kréta
és a képek színére. (A pasztell
egyik legnagyobb művésze a francia E. Degas,
híresek balerinákról készült
képei.)
| Pasztell |
 |
 |
| pasztellkréták |
Degas pasztellképe |
Szerves eredetű pigmentek
Számos növényből és állatból
készítenek színezéket, pigmentet,
de ezek elsősorban a textilfestés anyagai, a következő fejezetben lesz róluk
szó. Használhatók művészfestékként
is, de színtartósságuk csak ritkán
éri el az ásványi eredetű festékekét.
Bővebben (a Színkommunikáció oldalról): Pigmentek csoportosítása
|
|
|
 |
|
| Színnévtípusok 
| Színszótár–ABC 
