Nyitóoldal Honlaptérkép Mellékletek E-mail SZÍNNÉV Színnévtípusok Alapszínnevek Piros és vörös Egytagú színnevek Módosító jelzôk Összetett színnevek Színcsoportnevek Alapszínnevek   Az alapszínek színelméleti meghatározása: A tiszta színek zárt körben, folytonos átmenetet képezve helyezkednek el, ezt "tördeljük" szakaszokra az alapszínnevekkel. Az alapszínek 7 tartományra tagolják a színkört. a folytonos színkör és 8 alapszínnév (7 színtartomány) A lenti ábrán a bal oldali háromszögben látható egy szín folytonos átmenete a fekete-fehér-tiszta szín sarokpontok között. Az alapszínnevek ebbôl a kontinuumból ötöt tudnak megnevezni. A barna és rózsaszín azonban csak a vörös-narancs (és részben a sárga és bíbor) színtartományban érvényes, a zöldre, kékre, lilára nincs ennek megfelelô alapszínnév, vagyis csak a "sötétkék", "világoszöld", stb. szókapcsolatokkal tudjuk megkülönböztetni ôket. további 5 alapszínnév - világossági kategória Az alapszíneknek léteznek tipikus árnyalatai: van elképzelésünk a "tipikus", az "igazi" vörösrôl, kékrôl, stb., ezt olykor "ôs"-nek mondjuk, pl. a vér "ôsvörös", a derült ég "ôskék". A színmegnevezés "elbizonytalanodik" a szegmens határai, -a szomszédos alapszínnevek- közelében. Pl. a zöld és kék határán zöldeskéknek, vagy kékeszöldnek is nevezhetünk egy árnylatatot, attól függôen, melyik alapszínhez érezzük közelebbinek. Az alapszínek nyelvi-antropológiai meghatározása: A színnevek kitüntetett csoportja, a színszókincs magja az alapszínnevek. Jellemzôjük, hogy egy szóból állnak, nem jelölik egy másik szín árnyalatát, nem kötôdnek semmilyen tárgyhoz, vagy élôlényhez, a nyelvi közösség minden tagja számára érthetôek és használatuk mindennapos - vagyis köznyelvi szavak. A magyar nyelvben (szigorúan véve) 12 alapszínnév van, amit egy továbbival lehet kiegészíteni. Egy amerikai kutatás [Berlin-Kay] szerint, melyben kb. 100 nyelvben (köztük a magyarban) vizsgálták az alapszínneveket, meglepô szabályszerûség figyelhetô meg az alapszínnevek megjelenésének sorrendjében. Fehér és fekete Az elsô színnevek, melyeknek egy kultúra önálló nevet ad: a fehér és fekete. Ha egy nyelvben csak két színnév van használatban, az a fehér és a fekete, mely utal ôsi élményünkre, a nappal és az éjszaka váltakozására. Magyarázható idegélettani okokkal is, mert a fehér-fekete (világos-sötét) a látás alapinformációja. Fehér és fekete szavunk igen ôsi, finnugor eredetû. A fehér régies alakja a fejér (Fejér megye nevében él). A fehér régi jelentése a "világos" megmaradt pl. a fehér bor, fehér szôlô névben (ezek színe nem fehér, hanem világos sárga, ill. zöld). Hasonlóan a fekete is jelentette, olykor ma is jelenti, más színek sötét árnyalatait. Vörös, piros A harmadik színfogalom minden nyelvben a vörös/piros. A vörös színtartomány különösen fontos volt az emberi evolució folyamatában: a tûz, a hús, a vér, és számos gyümölcs színe vörös. A funnugor, de több más nyelvben is, a vörös színnév kapcsolatban áll a vér szóval: vér - véres - veres - vörös. Az emberek úgy vélik, ez az elsô három szín különbözik egymástól a legélesebben, ezek az archaikus színek. Aligha véletlen, hogy a beszélni tanuló kisgyerek is ebben a sorrendben tanulja meg a színeket megnevezni. A fekete-fehér-vörös a leggyakoribb összeállítás a népmûvészetben, a hagyományos kultúrákban, és a modern mûvészetben is nagyon kedvelt. fekete-fehér-vörös magyar szôttes japán gésa maszk, Óceánia mai festmény A középkori ember színrôl alkotott fogalmai szerint: a központi szín a fehér (a fény), melynek két ellentéte van, a fekete (a sötétség), ill. a vörös (a színesség). Érdekesség: spanyolul a "colorado" nemcsak színeset jelent, hanem pirosat is (a színes - piros). Oroszban a "kraszníj" (piros) és a "kraszívíj" (szép) azonos tôbôl származik: vagyis a piros - szép. A magyar nyelv szinte egyedülálló abban, hogy két alapszínnevet használ a vörös színtartományra: a vöröset és a pirosat. A két név színjelentése között minimális a vizuális különbség, annál jelentôsebb a kontextuális. A piros és vörös használata közötti különbségrôl » Sárga A szókincsbôvülés legközelebbi állomása a sárga (vagy a sárga és zöld együtt). - Sárga szavunk ótörök eredetû, jelentése: fehér, sápadt. Régebbi formája a "sár" és "sárig", melyekkel csak régi szövegekben, népdalokban tálálkozhatunk (pl.: sárarany, sárhajú, sárig virág, sárfehér, sármány). A sárga mellékjelentése: világos, a fehérhez közeli szín. Zöld és kék A kék és zöld színfogalom eleinte nem vált el élesen egymástól, sokáig egy kategóriát alkotott. A beszélôk biztosan látták a különbséget, de nem tartották fontosnak, hogy megnevezzék. A Homérosz korában beszélt görögben sem voltak önálló szavak a két színre. Vannak nyelvek (pl. a vietnami), melyek ma sem tesznek különbséget kék és zöld között. - A zöld alán jövevényszó, eredeti jelentése: fû, gyep. - Kék szavunk ótörök eredetû, kezdetben még zöldet is jelenthetett. Régi változatai a "kík", "kök", pl. a kökény és kökörcsin szavak is ebbôl származnak. Mellékjelentése: sötét, régebben a feketéhez legközelebbi színnek látták. (Az orosz és néhány újlatin nyelvben két önálló szó van a kékre, egyik a sötétebbre, a másik a világos égszínkékre.) Szürke és barna Ha egy nyelvben létezik már a fehér-fekete-piros-sárga-zöld-kék színnév, legközelebb a szürke és barna jelenik meg. Mindkettô igen gyakori a természetben. - Szürke: attól függôen mire mondták, más elnevezés volt pl. lovak, állatok, és különféle tárgyak, (pl. kövek) szürke színére. A szürke egy ôsi szó, a "szür" kicsinyítôképzôs alakja, érdekes, hogy más színnevek, (pl. a tarka, szôke) is így alakultak ki. - Barna szavunk idegen eredetû, közvetlenül a német (szász) nyelvbôl érkezett. Eredeti jelentésében általában sötétet jelentett, leggyakrabban az állatok bundájára és tollazatára használták. Lila, rózsaszín és narancs Ha már a barna és szürke is bekerült egy nyelv alapszínnév-készletébe, csak akkor következhet a lila, rózsaszín és narancs, de ezek megjelenési sorrendjében nem figyelhetô meg szabályszerûség. E három színnév is idegen nyelvekbôl került hozzánk. - Lila: óindiai eredetû, melyben orgonavirágot jelentett, perzsa-arab közvetítéssel került Európába, a magyar nyelvbe a németbôl jött. - Rózsaszín: a nyelvújítás elôtt pirosat jelentett, ma - a több más nyelvben létezô "rose", "rosa" szóhoz hasonlóan - a nagyon világos vörös neve. - Narancs: szintén óindiai eredetû, perzsa, arab és olasz közvetítéssel érkezett. A magyarban jelenleg két színnév van az önállósodás útján: a rózsaszín és a narancs. (Az angolban hasonlóan: a pink és orange.) A "rózsaszín" - igaz, nem egytagú szó, - de már egy meghatározott színtartományt jelöl - tehát nem a rózsának a színe, ami nagyon sokféle lehet. A "narancs" sem tekinthetô még teljesen önálló alapszínnévnek, a nyelvhasználatban létezik a narancsszínû és a narancssárga is. A narancs színnév helyett régen a sárgát használtuk a vöröstôl való eltérés kifejezésére: a sárgabarack, a sárgarépa nem sárga, hanem narancsszínû. Néha mondjuk már így is: "vettem egy narancs pulóvert". A sárgarépát pedig, helyesen, "narancsrépának" kellene hívni ! (:-)) Az idézett amerikai tanulmány azt találta, hogy valamennyi nyelv a fenti sorrendben bôvíti színszókincsét, és nem lépik át az egyes fokozatokat. A Berlin-Kay kutatás szerint maximum 11 színnevet használnak a nagy (szín)szókinccsel rendelkezô nyelvek, de a magyarban a vörös színtartományra kettôt (vörös és piros), és véleményem szerint önnálló alapszínnévnek tekinthetô a bíbor is. Bíbor A kék és vörös közötti színtartományt a magyarban két szegmensre bonthatjuk, a lilára és a bíborra. A lila a kékhez, a bíbor a vöröshöz közelebbi szín. A bíbort alapszínnévnek tekintem - ez a bíbornak az európai kultúrában, mûvészet- és festéktörténetben betöltött különleges szerepével indokolható. Több európai nyelvben kb. 1-3 ezer éve ismert színnév. A név eredete a textilfestéshez kötôdik ugyan, de ez a kapcsolat a köztudatban mára elhalványult. A bíbor ellen szól, hogy nyelvi összefüggésekben nem "viselkedik" úgy, mint az igazi alapszínnevek: nem képezhetünk belôle igét, mint színnév-utótag elég ritka, és talán kissé régiesnek érezhetjük. "Bíbor" szavunk (bár ez nem teljesen bizonyított), a bíborcsiga, bíborszín jelentésû görög "porfír" vagy a latin "purpureus" szavakból alakult ki, régies alakjai a bíbur, bébor. Igeképzés színnévbôl Ha színjelzôbôl igét képezünk, olyan különbségeket figyelhetünk meg, melyek az alapszínnevek fejlôdéstörténete szerint különülnek el egymástól. Három csoportot találunk: - Feketedik, fehéredik, pirosodik, vörösödik - Sárgul, zöldül, kékül, barnul, szürkül, lilul - Az összes többi színnév esetében legfeljebb körülírással lehet kifejezni, hogy olyanná válik. Nincs *rózsaszínül, *narancsul és *bíborul. A valamilyenné tesz értelmû -ít képzônél nem látunk ilyen összefüggést: - a feketít, fehérít, pirosít, vörösít, sárgít, zöldít, kékít, barnít, szürkít elterjedt, a többi színnévvel azonban nem. Van néhány nem alapszínnév is, melynél ugyanígy képezhetünk igét: szôkít, szôkül, ôszül, tarkít, fakul. A jövô új alapszínnevei ? A 150 évvel ezelôtti "festékforradalom" óta, de különösen az utóbbi néhány évtizedben igen sok szín között élünk. A számítógépek, grafikus programok színek millióit tudják megjeleníteni anélkül, hogy a festékek kémiai veszélyeivel vagy a "festékmaszattal" találkoznunk kellene. Munka, hobbi, vásárlás közben nagyon sok színárnyalattal találkozunk és emiatt színkategóriáink alighanem szaporodni fognak. A kutatások szerint összefüggés lehet egy társadalom kulturális és technikai fejlettsége és színneveik száma között. A kezdetlegesebb körülmények között élô természeti népek kevesebb (2-3) alapszínnevet használnak, míg a differenciáltabb kultúrák 11-et (a magyar 12-13-at). Feltételezhetjük, hogy az alapszínnevek köre, nagyon lassan, de a jövôben is bôvülni fog. Véleményem szerint erre két v. négy névnek lehet esélye, mert két színtartomány megnevezése már most is hiányzik néha a nyelvbôl: a türkiz vagy azúr lehet a kék és zöld közötti átmenet önálló színneve. A másik kettô a drapp, vagy a bézs, pedig a világosbarnára vonatkozhat majd. a jövô új alapszínnevei ? Bár nem új kategória, de a bíbor színtartomány új nevére eséllyel pályázhat - a távolabbi jövôben - a magenta, esetleg a pink. A magenta korábban csak a nyomdaiparban volt használatos, de a számítógépes kultúra terjedésével egyre szélesebb körben válik ismertté, lévén egyik alapszín a computer grafikában is. Az alapszínnevek gyarapodásának eddigi hosszú történetébôl azt látjuk, hogy a különbözô - de azonos fejlettségû - kultúrákban nem véletlenszerûen, hanem nagyjából párhuzamosan és azonos sorrendben jelennek meg az új színkategóriák. Jellemzô az is, hogy egy színt jelölô szó nemzetközivé válik, majd lassan alapszínnév lesz belôle, mint pl. a barna, bíbor, lila, újabban a rózsaszín és a narancs. A feltételezésem szerinti jövôbeli alapszínnevek (a türkiz/azúr, a drapp/bézs, esetleg a magenta/pink) ezeknek a szempontnak is megfelelnek. Irodalom, linkek   B. Berlin - P. Kay: Basic Color Terms. Their Universality and Evolution. Berkeley and Los Angeles, University of California Press, 1999 Kicsi Sándor András: A magyar nyelv alapszínnevei, Holmi, 1990. 12. Kicsi Sándor András: Az alapszínnevek lexikalizálásáról, Magyar Nyelvôr, 1988. 4. Kiss Gábor: Tetten ért szavak a Magyar Nemzeti Szövegtárban http://corpus.nytud.hu/mtn/kiss.ppt Szilágyi N. Sándor: Hogyan teremtsünk világot? Rávezetés a nyelvi világ vizsgálatára Kolozsvár, 1996 http://mnytud.arts.klte.hu/szilagyi/ Bíró Enikô: A hasonlítást kifejezô melléknévi összetételek jelentéstana a magyarban Babes-Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár, 1996 http://mnytud.arts.klte.hu/szilagyi/biro_e.doc M. Pastoureau: L' uomo e il colore. Giunti, Firenze, 1987