Nyitóoldal Honlaptérkép Mellékletek E-mail Bevezetô Háttér Tovább a Színnévtípusok fejezethez » Háttér   Mire jó a színnév és mire nem?   A színnév kognitív és kommunikatív jelenség, vagyis a színnevek sokat elárulnak - a színekrôl való ismereteinkrôl, a “fejünkben lévô“ színkategóriákról (kognició), - a színekhez és a színt hordozó tárgyhoz fûzôdô viszonyunkról, vagyis értékitéletet közvetíthetünk velük (kommunikáció). A színszókincs nagysága, a színnevek összetétele függ a nyelvi közösség természeti környezetétôl, kultúrájától, és idegen nyelvi hatásoktól is. A hétköznapi beszédben a színeknek nevet adunk, de mivel több millió színárnyalatot tudunk megkülönböztetni, csak egyes színtartományoknak lehet önálló neve. A színneveket lehet jelzôkkel módosítani, különféle összetételekkel bôvíteni, de egyetlen nyelvben sem lehet nevekkel leírni a színek teljességét. A színnevek alkalmatlanok arra is, hogy a természettudományban, a mûvészetben és az iparban azonosítsuk velük az árnyalatokat, és biztosítsuk a pontos színreprodukciót (pl. a festékgyártásban). E célokra színrendszereket, színmérô mûszereket és színmintaatlaszokat készítenek, melyek viszont a hétköznapi életben használhatatlanok.   Színtani alapfogalmak   A szín három dimenzióban változó (térbeli), kontinuum. Itt röviden összefoglalom a színtér fôbb jellegzetességeit (részletesebben a nemsokára induló www.szindinamika.hu c. oldalamon lesz olvasható.) A színérzet három fô jellemzôje: a színezet, telítettség és világosság. (Az angol nyelvû irodalomban: Hue-Saturation-Lightness, HSL). Függetlenül a szín létrejöttétôl (fényszín, anyagszín, festék, színszûrô, stb.) a színérzékelési folyamat eredményeként mindig az alábbi három színérzet-jellemzô keletkezik a fejünkben: - Színezet Egy szín fô jellemzôje, ami lehet: vörös, narancs, sárga, zöld, kék, lila és bíbor. Ezek a színek (a bíbor kivételével) alkotják a szivárvány színeit, vagyis a Nap fényének felbontásából származnak. A színezet kizárólag tiszta (telített) színt jelent és folytonos átmenetben színkört alkot. - Telítettség Ebben a dimenzióban a tiszta (telített) szín és a semleges színek (fekete, fehér, szürke) között változhat az árnyalat. Az alábbi ábrán a szürke és tiszta narancs átmenete látható. - Világosság A világossági skála két végpontja a fehér és fekete, és minden színezetnek vannak világos és sötét árnyalatai is. Az árnyalat szó egy bizonyos színezet különbözô telítettségû és világosságú változatára vonatkozik. Az alábbi ábrán a vörös (színezet) néhány árnyalata látható: Komplementer színpárok A színkörben egymással szemben lévô színek kiegészítô (komplementer) színpárok. Keverékük semleges színt eredményez.   Kapcsolódó tudományok   A színnevek kutatása két tudományág - a színelmélet és a nyelvészet - határterülete. Néhány szó e -magukban is multidiszciplináris- tudományokról. - Színelmélet A színelmélet két fô forrása a fizikai optika és a színlátás tudománya. Fizikai oldalról tekintve a tárgy színe függ: a megvilágítás erôsségétôl, a megvilágító fény spektrális összetételétôl, és a tárgy felületének spektrális visszaverô képességétôl, egyszerûbben fogalmazva: milyen erôs és milyen színû fény világít meg egy tárgyat, melynek a "felületi spektrális visszaverô képességét" nevezzük a köznyelvben "színnek". (A tárgy színe a nagyon gyenge fényben, ill. színes megvilágításban más, mint természetes napfényben.) A színinger - a felületrôl a szemünkbe jutó fény -, elôször a szem retinájának fény- és színérzékelô sejtjeiben kelt ingerületet. Az elôfeldolgozást követôen az agy látóközpontjában keletkezik az elemi színészlelet: a fehér, fekete, vörös, zöld, kék és sárga. Ennek a 6 észleletnek a mennyisége és egymáshoz viszonyított aránya hozza létre a színérzetet, melynek három jellemzôje a színezet-telítettség-világosság (ld. az oldal elején). A magasabb szintû agyi feldolgozást követôen már tudatunkra, lelkivilágunkra is hatást gyakorolnak a színek, jelentést tulajdonítunk nekik, és felhasználjuk a legkülönfélébb területeken. A színek használata és élvezete ôsidôktôl fogva átszövi az egész emberi kultúrát. A színek alkalmazásával foglalkozó kutatási és gyakorlati területeket felsorolni is hosszú lenne, de ide tartozik valamennyi vizuális mûvészet, a szimbólumok és a nyelv világa, az ergonómia, a természettudományok és számos iparág. - Nyelvészet A nyelvészet több ága is kutatja a színneveket. Tudjuk, hogy a színlátás biológiailag egyetemes képessége az emberi fajnak, (leszámítva a színlátási rendellenességeket), a színnevek száma és kategóriái viszont nem azonosak a különbözô kultúrákban. - A kognitív tudományok, benne a nyelvészet, az emberi megismerés, megértés, tanulás folyamatát vizsgálják, - szemléletében új megközelítése az emberi gondolkodás kutatásának. A gondolkodás egyik mûvelete a kategorizálás, melynek alapja az emberi észlelés, alapvetôen fontos az beszédhez és szükséges a magasabb tudati tevékenységhez. A színnevek használata szorosan összefügg a kategóriák alkotásával, hiszen itt egy kontinuum (a színek 3 dimenziós sokasága) nyelvi kifejezésérôl van szó. A színneveket -hasonlóan más szavakhoz- a fejünkben, ún. mentális lexikonban tároljuk, kategóriákba rendezzük. Számos tudományos kérdésre éppen a színnevek kutatása adott magyarázatot, vagy vitt közelebb a mentális jelenségek megértéséhez. - A pszicholingvisztika a gondolkodás és emlékezet összefüggéseit vizsgálja, pl. a kisgyermekkori nyelvtanulás, -így a színnevek elsajátításának- folyamatát. - A szociolingvisztika a társadalmi rétegek színnévhasználatát tanulmányozza, pl. a nemek szerinti megoszlást (a nôk minden életkorban több színnevet használnak, mint az azonos korú férfiak), és a különféle (életkor, végzettség, stb. szerinti) rétegnyelveket. - Antropológiai nyelvészet: számtalan kutatás foglalkozott a különbözô nyelvek színneveinek összehasonlításával. Leghíresebb az -ebben a tanulmányban is idézett- Berlin-Kay féle kutatás, ôk az 1960-as években kb. száz (köztük a magyar) nyelvben lévô színneveket vizsgálták. - A szemantika a szavak (vagy más jelrendszerek) és a jelölt dolgok összefüggéseit kutatja. Színnevekkel kapcsolatban érdekes kérdés a jelentés, mely a nyelvet (a szót) és a vizuálitást (a színt) köti össze. E tanulmány szerzôje a színelmélet területén jártas, a nyelvészetrôl csak igen felszínes definiciót tud adni. Részletesés források az irodalomjegyzékben találhatók.