|
| Háttér |
| |
Mire
jó a színnév és mire nem?
A
színnév kognitív és kommunikatív jelenség, vagyis a színnevek
sokat elárulnak
– a színekről való ismereteinkről,
a „fejünkben lévő” színkategóriákról
(kogníció),
– a színekhez és a színt hordozó
tárgyhoz fűződő viszonyunkról,
vagyis értékítéletet közvetíthetünk
velük (kommunikáció).
A színszókincs nagysága, a színnevek
összetétele függ a nyelvi közösség
természeti környezetétől, kultúrájától,
és idegen nyelvi hatásoktól is.
A hétköznapi beszédben a színeknek
nevet adunk, de mivel több millió színárnyalatot
tudunk megkülönböztetni, csak egyes színtartományoknak
lehet önálló neve. A színneveket
lehet jelzőkkel módosítani, különféle
összetételekkel bővíteni, de
egyetlen nyelvben sem lehet nevekkel leírni a színek
teljességét.
A színnevek alkalmatlanok arra is, hogy a természettudományban,
a művészetben és az iparban azonosítsuk
velük az árnyalatokat, és biztosítsuk
a pontos színreprodukciót (pl. a festékgyártásban).
E célokra színrendszereket, színmérő
műszereket és színmintaatlaszokat
készítenek, melyek viszont a hétköznapi
életben használhatatlanok.
Színtani
alapfogalmak
A szín
három dimenzióban változó
(térbeli), kontínuum. Itt röviden összefoglalom
a színtér főbb jellegzetességeit
(részletesebben: Színkommunikáció c. oldalamon).
A színérzet három fő jellemzője:
a színezet, telítettség és
világosság. (Az angol nyelvű irodalomban:
Hue-Saturation-Lightness, HSL). Függetlenül
a szín létrejöttétől (fényszín,
anyagszín, festék, színszűrő
stb.) a színérzékelési folyamat
eredményeként mindig az alábbi három
színérzet-jellemző keletkezik a tudatunkban:
– Színezet
 Egy
szín fő jellemzője, ami lehet: vörös,
narancs, sárga, zöld, kék, lila és
bíbor. Ezek a színek (a bíbor kivételével)
alkotják a szivárvány színeit,
vagyis a Nap fényének felbontásából
származnak. A színezet kizárólag
tiszta (telített) színt jelent és
folytonos átmenetben színkört alkot.
– Telítettség
Ebben a dimenzióban a tiszta (telített)
szín és a semleges színek (fekete,
fehér, szürke) között változhat
az árnyalat. Az alábbi ábrán
a szürke és tiszta narancs átmenete
látható.
– Világosság
A világossági skála két végpontja
a fehér és fekete, és minden színezetnek
vannak világos és sötét árnyalatai
is.
Az árnyalat szó egy bizonyos színezet
különböző telítettségű
és világosságú változatára
vonatkozik. Az alábbi ábrán a vörös
(színezet) néhány árnyalata
látható:
Komplementer színpárok
A színkörben egymással szemben lévő
színek kiegészítő (komplementer)
színpárok. Keverékük semleges
színt eredményez.
Kapcsolódó
tudományok
A színnevek
kutatása két tudományág: a színelmélet és a nyelvészet határterülete. Néhány szó
e (magukban is multidiszciplináris) tudományokról.
– Színelmélet
A színelmélet két fő forrása
a fizikai optika és a színlátás
tudománya.
Fizikai oldalról tekintve a tárgy színe
függ: a megvilágítás erősségétől,
a megvilágító fény spektrális
összetételétől, és a tárgy
felületének spektrális visszaverő
képességétől, egyszerűbben
fogalmazva: milyen erős és milyen színű
fény világít meg egy tárgyat,
melynek a "felületi spektrális visszaverő
képességét" nevezzük a
köznyelvben "színnek". (A tárgy
színe a nagyon gyenge fényben, ill. színes
megvilágításban más, mint
természetes napfényben.)
A színinger - a felületről a szemünkbe
jutó fény -, először a szem retinájának
fény- és színérzékelő
sejtjeiben kelt ingerületet. Az előfeldolgozást
követően az agy látóközpontjában
keletkezik az elemi színészlelet: a fehér,
fekete, vörös, zöld, kék és
sárga. Ennek a 6 észleletnek a mennyisége
és egymáshoz viszonyított aránya
hozza létre a színérzetet, melynek
három jellemzője a színezet-telítettség-világosság
(ld. az oldal elején).
A magasabb szintű agyi feldolgozást követően
már tudatunkra, lelkivilágunkra is hatást
gyakorolnak a színek, jelentést tulajdonítunk
nekik, és felhasználjuk a legkülönfélébb
területeken. A színek használata
és élvezete ősidőktől
fogva átszövi az egész emberi kultúrát.
A színek alkalmazásával foglalkozó
kutatási és gyakorlati területeket
felsorolni is hosszú lenne, de ide tartozik valamennyi
vizuális művészet, a szimbólumok
és a nyelv világa, az ergonómia,
a természettudományok és számos
iparág.
– Nyelvészet
A nyelvészet több ága is kutatja a
színneveket. Tudjuk, hogy a színlátás
biológiailag egyetemes képessége
az emberi fajnak, (leszámítva a színlátási
rendellenességeket), a színnevek száma
és kategóriái viszont nem azonosak
a különböző kultúrákban.
– A kognitív tudományok, benne a nyelvészet,
az emberi megismerés, megértés, tanulás
folyamatát vizsgálják, - szemléletében
új megközelítése az emberi gondolkodás
kutatásának. A gondolkodás egyik
művelete a kategorizálás, melynek
alapja az emberi észlelés, alapvetően
fontos a beszédhez és szükséges
a magasabb tudati tevékenységhez.
A színnevek használata szorosan összefügg
a kategóriák alkotásával,
hiszen itt egy kontínuum (a színek 3 dimenziós
sokasága) nyelvi kifejezéséről
van szó. A színneveket -hasonlóan
más szavakhoz- a fejünkben, ún. mentális
lexikonban tároljuk, kategóriákba
rendezzük. Számos tudományos kérdésre
éppen a színnevek kutatása adott
magyarázatot, vagy vitt közelebb a mentális
jelenségek megértéséhez.
– A pszicholingvisztika a gondolkodás és
emlékezet összefüggéseit vizsgálja,
pl. a kisgyermekkori nyelvtanulás, -így
a színnevek elsajátításának-
folyamatát.
– A szociolingvisztika a társadalmi rétegek
színnév-használatát tanulmányozza,
pl. a nemek szerinti megoszlást (a nők
minden életkorban több színnevet
használnak, mint az azonos korú férfiak),
és a különféle (életkor,
végzettség stb. szerinti) rétegnyelveket.
– Antropológiai nyelvészet: számtalan
kutatás foglalkozott a különböző
nyelvek színneveinek összehasonlításával.
Leghíresebb az -ebben a tanulmányban is
idézett- Berlin-Kay féle kutatás,
ők az 1960-as években kb. száz (köztük
a magyar) nyelvben lévő színneveket
vizsgálták.
– A szemantika a szavak (vagy más jelrendszerek)
és a jelölt dolgok összefüggéseit
kutatja. Színnevekkel kapcsolatban érdekes
kérdés a jelentés, mely a nyelvet
(a szót) és a vizualitást
(a színt) köti össze.
Részletek és források az irodalomjegyzékben találhatók.
|
 |
|
|
| Színnévtípusok 
| A színnév szerepe 
